A MAGYAR MENOPAUSA TÁRSASÁG A WHI TANULMÁNY IDŐ ELŐTTI LEÁLLÍTÁSÁRÓL
A Women Health Initiative (WHI) Egyesült Államokban végzett olyan multicentrikus, prospektiv tanulmány, ami 16.608, méheltávolításon át nem esett, 50-79 éves nőre terjedt ki. Az alanyokat a Prempro nevű (0.625 mg konjugált ösztrogén + 2.5 mg medroxiprogeszteron acetát) hormonpótlóval, illetve placebo tablettával véletlenszerűen két csoportba sorolták.
A vizsgálat célja az volt, hogy adatokat szolgáltasson a nők posztmenopauzális életkorában tartósan folytatott hormonpótló kezelésnek egészségmegőrző és betegségmegelőző hatásáról.
A WHI tanulmány célját – kissé leegyszerűsítve a szívinfarktus megelőzését – nem érte el, ezért a tervezettnél három évvel korábban – 5,2 év után – leállították. A hormonkezelt csoportban a placebóval kezelt csoporthoz képest több nemkívánatos kardiovaszkuláris esemény következett be, emelkedett a tromboembóliás szövődmények és az invazív emlőrák előfordulási aránya.
Igaz kisebb mértékben csökkent a csonttörések és a vastagbél rákos megbetegedésinek előfordulása, összességében azonban a várható kockázatnövekedést nagyobbnak ítélték a reálisan várható előnyöknél.
A vizsgálat részeredményeit évente nyilvánosságra hozták, így a szakmai közvéleményt nem érte nagyobb meglepetés.
A média egyes megnyilvánulásai azonban (itthon és külföldön egyaránt) félreértésekre és indokolatlan aggodalomra adhatnak okot, mindenek előtt azon – elsősorban közép és idősebb korú – nők között, akik ösztrogénhiányos tüneteik vagy panaszaik enyhítésére a menopausalis hormonterápia valamelyik formájában részesülnek.
1. A zavart mindenek előtt a WHI vizsgálat eredményeinek interpretálása okozta.
Például a szívinfarktus 29 százalékos és az agyvérzés 41 százalékos növekedése a hormonkezelt csoportban valójában azt jelentette, hogy 10 ezer kezelési év alatt a hormon csoportban 37, a placebo csoportban 30 szívinfarktus fordult elő, azaz csak héttel több.
Ugyanezek az értékek agyvérzéseket tekintve 29 a kezeltek, és 21 a kontroll csoport tagjai között, azaz 8 eset, és az emlőrák esetében ez a különbség (38 és 30) ugyancsak nyolcnak adódott.
A százalékosan megjelenített relatív kockázat növekedés minden szövődményt összegezve, egy kezelt személyre vonatkoztatva valójában rendkívül alacsony, egy ezreléknyi abszolút kockázat növekedést jelent.
A vizsgálat időtartama alatt bekövetkezett halálesetek számában nem volt különbség a két csoport között.
2. A kettősvak vizsgálat lényegéből következik, hogy a WHI tanulmányban nem mindig az a páciens kapta az aktív kezelést, akinek a tünetei voltak és fordítva, az is kaphatott, akinek egyáltalán nem voltak hormonhiányos tünetei.
A WHI-nak nem volt elsődleges célja a kezelt nők közérzetének, életminőségének vizsgálata, ami el nem hanyagolható különbséget jelent a mindennapi kezelési gyakorlattal szemben.
A WHI-ben alkalmazott Prempro hormonadagjai nagyobbak annál, mint amit a napi gyakorlatban általánosan alkalmaznánk a WHI-ben jellemző 60-75 éves korosztályban.
3. A menopauzális hormonterápiák gyakorlata a WHI vizsgálatban követettől jelentősen eltér a hazai menopauza szakambulanciákon is.
Azokat kezeljük, akiknek tünetei vannak, azzal a hormonkombinációval, amellyel a legkevesebb mellékhatást észleljük, azzal a legkisebb adaggal, amely már hatásos és addig, amíg a kezelés indoka fennáll, mindezt rendszeres ellenőrzés mellett. Így a mellékhatások lehetősége lényegesen csökken, és kedvező a kockázat/haszon arány.
Az ösztrogén szív-érrendszeri hatásai várhatóan még több tudományos vizsgálat tárgyát képezi majd, amelyek tisztázni hivatottak a jelenleg ellentmondó kísérleti, klinikai és epidemiológiai adatokat.
A WHI vizsgálat tanulsága abban foglalható össze, hogy a menopauzális hormonkezelés nem helyettesítő kezelés (mint például a petefészkek működésének károsodása miatt végzett ösztrogénpótlás a fogamzóképes korú nők esetében), hanem a változókori és az azt követő életszakasz gyakran átmeneti, néha tartósan fennálló hormonális egyensúlyzavarának természetes ösztrogén hormonnal történő tüneti kezelése.
A menopauzális hormonterápiának nem lehet célja sem az örök fiatalság, sem az idősödéssel járó minden betegség megelőzése.
A menopauzális hormonterápia (MHT) hormonkészítménnyel történő kezelést jelent, melynek célja a fennálló ösztrogénhiányos tünetek megszüntetése vagy csökkentése. Az MHT beállításának előzetes egészségfelmérés, műszeres és laboratóriumi vizsgálatok után, a kockázatnak és haszonnak a páciens bevonásával történő mérlegelésével, individuális módon megválasztott készítménnyel, a legkisebb hatásos adag alkalmazásával kell történnie.
Az MHT rendszeres szakorvosi ellenőrzést igényel, mely magába foglalja az okafogyott kezelés leállítását is.
A fenti elvek mentén beállított, folytatott és ellenőrzött MHT biztonsággal alkalmazható a hőhullámok, kisizületi fájdalmak, éjszakai izzadás, hüvelyszárazság és a csontritkulás megelőzése céljából.
A Magyar Menopausa Társaság Vezetősége nevében:
egyetemi magántanár
az MMT elnöke